Magyarországon a köztudatban ezek a különbségek a kívülállók számára nem pontosan érzékelhetőek. Ha például filmélményeinkre gondolunk (emlékszünk Woody Allen klasszikusaira, vagy a Csak semmi pánik című film komikus terapeutájára), akkor azt látjuk, hogy a páciens szokásosan egy díványon fekszik vagy ül, és mögötte vagy vele szemben ül egy jegyzetelgető, hümmögő szakember, rendszerint barna kardigánban vagy meleg tónusú zakóban. Róla persze nem derül ki, hogy bölcsész vagy orvos végzettségű, pszichoanalitikus vagy valamilyen más módszerrel dolgozó terapeuta... De nem is ez a lényeg. Mégis, mindannyiunknak van valamilyen személyes képe, benyomása - még ha nincs is konkrét ismerete - arról, hogy miről szól a pszichológus, a pszichiáter vagy a pszichoterapeuta szakmai tevékenysége. Beszélget, kérdezget, meghallgat, kíséri a kliensét. Értelmezi és segít megfejteni a tünetet vagy a problémák hátterét... Ez a lényeg, ha hozzáértőn végzi a dolgát.




Ha elképzeli, hogy Magáé az egyik fotel, akkor talán zavarban van kissé. Lehet, hogy először van pszichológusnál. Ha körülpillant a szobában, barátságos hangulat, semleges, mégis bizalomteljes környezet fogadja. Hogyan is kezdjem, tűnődik magában, aztán mondja, ami először eszébe jut. Amire annyira készült...

Körülbelül ötvenöt-hatvan percig tart az első beszélgetés. Ez az idő általában hamar elmegy, arra azonban mindenképpen elég, hogy megfogalmazzon valamit azokból a kérdésekből, kételyekből vagy nehézségekből, amelyek miatt eljött. Látni fogjuk a konzultáció végén, hogy mi mozgatja, miért kér segítséget egy kívülállótól. Lehet, hogy már ezen az első találkozáson is megkönnyebbül: sikerült belefognia egy fontos, önmagával kapcsolatos munkába. A továbbiakat pedig - hogyan tovább, mit szeretne - megbeszélheti a szakemberrel.



Bruno Bettelheim Az elég jó szülő című művében (1950) írja, hogy "nincsenek tökéletes szülők, és nincsenek tökéletes gyerekek, de mindenki képes lehet arra, hogy elég jó legyen".

Az "elég jó pszichológus" - a bettelheimi gondolatokból kölcsönzött hasonlattal élve - az a szakember lehet, aki nem tökéletes, de kellő szakmai rutinja, alázata és kreativitása révén értőn tud figyelni kliensére, és képes maga is átérezni valamit annak érzelmi-hangulati folyamataiból. A tőle segítséget kérő embert úgy vezeti, hogy közösen találják meg azt az érzelmi fókuszt (vagyis a lényeget), amivel foglalkozni érdemes. Az elég jó pszichológus abban segít, hogy a másik fél a saját lelki erőforrásaihoz férjen hozzá, és megtartó módon kíséri őt a belső változásban. Nem könnyű persze mindez: a pszichológusokkal kapcsolatos előítéletek (miszerint a vesénkbe lát, vagy erőltetetten lelkizik) éppen azokból a helyzetekből táplálkoznak, amikor egy szakember "túl sok", vagy nem érti jól, félreértelmezi kliensét. Mondhatni, igazi művészet pont "elég jónak" lenni pszichológusként - ha viszont ez történik, akkor mindenki jól jár...

S ehhez hasonlóan: nincs tökéletes kliens sem. Az "elég jó" kliens viszont képes lehet arra, hogy kifejezzen valamit abból, miért kér segítséget, s egyáltalán, hogy érzi magát, mi foglalkoztatja őt... Ennyi kezdetnek elég is.




Bánki László - 06(20)443-6004 - banki.laszlo@gmail.com