Csoportjainkban a művészi tehetség és a technikai jártasság helyett olyan önkifejezési formákat hívunk elő, amelyek a személyiség ösztönös belső képeiből és alkotói fantáziáiból merítenek.

Azt a lelki működést engedjük előtérbe, amely ősibb, szabadabb módon fejezi ki belső világunkat. Ezért nem a képzőművészet és a rögtönző színház megtanulható fortélyai kerülnek középpontba, hanem elsősorban az egyéni fantáziák és alkotó energiák, a személyes önkifejezésben megélt hangulatok és érzések, és az alkotások által kiváltott hatás.

Miközben mozgunk, alkotunk és rögtönzünk, lehetővé válik a csoportban a közös, játékos kikapcsolódás, a személyes élmények szabad megosztása, és a hétköznapi katarzisok feloldást adó, gyógyító ereje.

Önkifejező műhelyünk csoportjai nem terápiás csoportok. Ugyanakkor, mint minden, egyéni intimitást és emberi kapcsolatokat érintő műfajnak, ennek is lehetnek terápiás hatásai. A közös alkotásban lezajló lelki folyamatok minden jelenlévő számára lehetőséget adnak a feldolgozásra, a korrekciós élményre.



A fantáziába merülés és a spontaneitás megteszi hatását: ha megengedjük magunknak, hogy ilyen módon mozogjunk, alkossunk és játsszunk, akkor saját lelki tartalmainkkal kerülünk bensőségesebb viszonyba. Gazdagodik önismeretünk, beleérző és kifejező készségünk.

Amikor biztonságos keretek közt külsővé tesszük mindazt, ami kikívánkozik belőlünk, akkor nemcsak magunk leszünk jobban, hanem hatunk a többiekre is. Az egymáshoz kapcsolódás, a kölcsönös kommunikáció, a közös alkotás, valamint az élménymegosztás vezetett rítusai a lelki változások esélyéhez járulnak hozzá.

Az egyén az ilyesfajta együttes élményben biztonságot és harmóniát élhet át, mert figyelmet, visszatükrözést kap a többiektől. Saját alkotásai, érzései, hangulatai a közösség által megértést nyerhetnek, ő maga pedig hasonló módon értheti meg a többieket, részt vehet mások sorsában.




Csoportjainkban a résztvevők moderált keretek között, a fantáziajátékába merülő gyermekhez hasonlóan gyakorolják azt a rugalmasságot, amivel - ahogy Vikár György írja - be tudnak lépni egy regresszívebb lelki tartományba, és ki is tudnak jönni onnan.

A vezetett csoportfolyamatban, mint egyfajta biztonságossá tett átmeneti térben válik lehetővé az egyén számára, hogy kreatívan megalkossa belső átmeneti tárgyait, belső terét, és szabadon fantáziálhasson.

Az alkotás során működő tudattalan lelki folyamatok hozzáadódnak a tudatos gondolatokhoz. Ami eddig belső volt, az most ábrázolódik, azzal, hogy külsővé, uralhatóbbá is válik. Mindez a személyiség kiteljesedését szolgálja, így a művészi tevékenység az egészségesség, teljesség rekreációs lehetőségét teremti meg, és mozgósítja az öngyógyító potenciálokat.




Bár a testünk úgymond mindig "kéznél van", mégis ritkán kap olyankor igazi figyelmet, amikor nem szándékosan hívja fel magára. Amikor a KÖRben a saját testünk köreit tapasztaljuk, mozgunk, lélegzünk, körzünk az ecsettel, valahogy jobban jelen lehetünk annak a finom jelenlétnek, ami bennünk és körülöttünk van, él, lüktet. A KÖR mozgásos részei során az egyszerű körök alkotásának örömét fedezzük fel. Mozgunk, érzünk, figyelünk, játszunk a körökkel, a körökben és a körökön túl.



A KÖR Nyári Alkotótábora
2017. június 17-18-19.
szombat 9h-tól
hétfő 16h-ig

Helyszín: Piliscsév


ESETEK
dramatikus esetmegbeszélő csoport pszichológusoknak és más segítő szakembereknek


hetedik alkalom:
2017. május 15.
hétfő, 18.30-21.00 h
KÖR Műhely,
V. Papnövelde u. 1.


további, egyben
csoportzáró alkalom:
június 26.

tovább




Bánki László - 06(20)443-6004 - banki.laszlo@gmail.com