A rögtönzésre épülő playback színházat Jonathan Fox és Jo Salas alakította ki 1974 körül, az Egyesült Államokban. Fox és munkatársai Jacob Levy Moreno, a pszichodráma atyjának ötletéhez nyúltak vissza: Moreno még bécsi éveiben, 1921-23 körül egy olyan lakásszínházat működtetett, ahol a színészek a nézők által megírt-elmesélt személyes történeteket játszották el, a játékmester segítségével. Miután azonban Moreno elhagyta Bécset és letelepedett az Egyesült Államokban, figyelmét a pszichodráma módszerének kidolgozására fordította. Így a spontaneitás és rögtönzés színházi műfajteremtő kísérletei átmenetileg háttérbe húzódtak, egészen Jonathan Fox (maga is Moreno-tanítvány) színrelépéséig.

Az első társulatot Foxék New York államban alakították meg. Miközben az új színházi ötlet módszerén dolgoztak, és a nagyközönség számára előadásokat tartottak, bemutatóikkal eljutottak iskolákba, szociális otthonokba, sőt börtönökbe is, részt vettek konferenciákon, fesztiválokon. 1990-ben megalakult a Nemzetközi Playback Színházi Hálózat (IPTN, International Playback Theatre Network), amely a mai napig egyre aktívabb szerepet játszik a műfaj elterjesztésében. Mára a szervezet öt kontinens közel negyven országából több, mint száz társulatot és több száz egyéni tagot tudhat magáénak, a nemzetközi playback konferenciáknak Ausztráliától Finnországig, Japántól az Egyesült Államokig számos ország adott otthont. Fox és társai 1993 óta playback színházi iskolát vezetnek. A műfaj mára világszerte kulturális mozgalommá vált.



Az első magyarországi playback-színházi társulatot 1992-ben alakította meg Kiss György Ádám, Rögtönzések Színháza néven. Az akkori híres csapat tagjai olyan pszichodramatisták voltak, akik játékukkal egy újszerű, mégis régóta ismerős műfajt gyakoroltak, a színpadi improvizációt. Miután sikeres éveik után a csapat feloszlott, tagjai közül többen saját társulatot alapítottak, s kapcsolatban maradva a nemzetközi mozgalommal, itthon különféle képzéseket, műhelyeket indítottak el.



Az egyik ilyen kezdeményezés volt Bakó Tihamér önismereti alapú, kiképzett társulata, amiből az Áttűnések Improvizációs Színház született, vagy a nagy alapítókat tömörítő Pszínház, aztán a szintén budapesti Pepita Társulat. A többi színfolt között van Zánkay András színháza Pécsett, Parádi József Álomszínháza Budapesten, aztán Fodor Gábor Érintések nevű társulata, Potzner Irén Meglepetés Színháza vagy Donáth Attila példája, aki értelmi sérültekkel csinált rögtönző színházat Mohácson. Magyarországon jelenleg tizenvalahány társulat működik (a Rögtönzések Színháza is újraszerveződött az alapító Kiss György Ádám vezetésével), s egyre több fiatal társulat jön létre (köztük a Józan Babák Klub, a Vaku, a Lélektükör Színház, a Még Egy Mesét Akciócsoport, vagy a Kaméleon), amelyek egyre inkább jelen vannak a honi kulturális élet formálásában. Nincs túl nagy publicitásuk, a média még nem kapta szárnyra ezt a műfajt – szerencsére. Ezzel együtt az interneten egyre több hír található a társulatokról, de ezek „reklámértéke” jellemző módon egyelőre nem mérhető.



A KÖR Nyári Alkotótábora
2017. június 17-18-19.
szombat 9h-tól
hétfő 16h-ig

Helyszín: Piliscsév


ESETEK
dramatikus esetmegbeszélő csoport pszichológusoknak és más segítő szakembereknek


hetedik alkalom:
2017. május 15.
hétfő, 18.30-21.00 h
KÖR Műhely,
V. Papnövelde u. 1.


további, egyben
csoportzáró alkalom:
június 26.

tovább




Bánki László - 06(20)443-6004 - banki.laszlo@gmail.com